Feta nélkül az élet is kicsit más

Az idei első szabadföldi bazsalikomcsokrot ma reggel szedtem le. Bolondja vagyok az illatának, így a szombati menü eszerint komponálódott.

Mióta úgy döntöttünk, hogy igenis egészségesen táplálkozni nem nehéz, sőt nem is különösképpen megerőltető valamint a kalóriák a legfőbb ellenségek, azóta a rutin-fogások eltűntek az asztalról s helyettük kicsit rafináltabb ételek jöttek. Viszlát habarás, tejszín pá!

A leves egy intenzíven citromos erdeigombaleves volt, míg a főétel mediterrán töltött csirkemell salátával és fetával. No nézzük a képeket először, utána írom  a hozzávalókat:

 

Leveske (4 adag):

20 dkg vegyes gomba (tőkegomba, kucsmagomba, barna és fehér csiperke)

1 fej hagyma

1 evőkanál oliva

4 szál medvehagyma

kis marék bazsalikom

fél citrom leve

só, bors

3/4 liter csirkealaplé és víz

A gombákat előkészítem, a hagymát aprítom. Az olajat felhevítem, rádobom az aprított hagymát és jól megpirítom (nem üvegesre, nem megfőzöm stb). A megpirítom szó nálam azt jelenti hogy a hagymát tényleg felsütöm. Nagyon felhevítem és rádobom az aprított gombát. A gomba íze akkor jön ki ha minél intenzívebb a hőhatás. Az aprított medvehagymát, bazsalikomot rádobom, sózom és borsozom, hagyom a levét elpárolódni. A citromot ráfacsarom a gombára és ismét beforralom. Felöntöm az alaplével és egy kevés sima vízzel. Egyet forrjon és már kész is. Az egész művelet előkészítessel együtt kb. 15 perc.

A főétel töltött csirkemell volt levélsalátákkal és öntettel valamint uborkába tekert fetával.

A csirkéhez:

1 egész csirkemell kettévágva

2 szelet feketeerdei/serrano sonka

6 nagy levél bazsalikom

2 szem aszalt paradicsom

2 teáskanál parmezán

A sonkába belegöngyölöm a paradicsomot, a parmezánt és a bazsalikomot, majd a csirkemellbe gyömöszölöm. Én ehhez fel szoktam szúrni a mellet, ugyanis nem szokott sikerülni a göngyölt verzió. Serpenyőben kisütöm. A serpenyő alján azonban nagyon értékes ízek maradnak a sütés után, így egy fél merőkanál húslevessel ebből remek pecsenyeszaft készíthető. A húst külön nem szabad megsózni, pont elég a töltelék sója.

Fetás uborka:

fél kígyóuborka zöldséghámozóval felszeletelve

5 db 2 x 2 cm-es feta sajt kocka

őrült bors és szezámmag a díszítéshez

Rendkívül bonyolult a recept: a fetát kockázom és a csíkokra vágott uborkába beletekerem. A szabad végeket borssal illetve szezámmal meghintem. Nekem annyira jól sikerült most a meghintés, hogy - jobb ötlet híján - a salátaöntet tetején is állt a szezámmag, mert az edény megbillent.

A saláta pár levél tölgysaláta és zöld lollo, 2 karikázott újhagyma valamint egy marék rukkola összecsipkedéséből készült, az öntet pedig a következők összekeverésével:

2 dl yoghurt

1 gerezd fokhagyma

8 szál ruccola

2 szál kis bazsalikom (vagy egy nagy)

a 12,5 dgk-os csomagból az uborkázás után kimaradt feta sajt

Minimális előkészítést igényel és egy kezdő konyhatündérnek is maximum egy óra a teljes elkészítés. 

További előnye a receptnek hogy minimális mosogatással úszható meg. Nagyon alacsony a szénhidráttartalma.

Sanyi szerint a hús tízből tizes, a salátaöntet nyolcas, viszont a feta sajtot csak a múlt héten szerette, ezen a héten már nem. Jó kis friss ebéd, szívesen ajánlom mindenkinek.

Kettecskén a nyúlkutyával

Az ember társas lény. Jó ideje tudjuk, a kutya is az. 

Amióta eszemet tudom mindig kutyáink voltak, erősek, intelligensek, rendkívül alkalmazkodóak. A drága szemük mind fénylő csillagként ragyog most vissza ránk. A mienk nem ragyog, párás fátyol úszik a szemünk előtt, akármelyikükről is esik szó. Láttuk őket picikének, hogy a teraszra sem tudtak fellépni, izzó kis kamasznak, ahogy kezdték fitogtatni erejüket, immár kiteljesedve és öregecskén. A legfájdalmasabb mindig a búcsú volt: ők döntöttek, ők köszöntek el - ezt az értő lélek felfogja és nem kínozza őket hormonokkal, csodaszerekkel, pusztán a maga örömére. Senki ne áltassa abban a hitben magát hogy nem tesz meg mindent vagy éppenséggel nem tett eleget - az öreg és beteg kutyád a szemedbe néz és ha jól figyelsz, beszél hozzád.

Így tett mindegyikünk. Mindkét Jackie, Argos és még az a drága Arthur is, aki egy a maihoz hasonló rémes napon agyvérzést szenvedett, öt éve. Mind-mind elköszöntek. Itt vannak Argos fotói, a hűséges odüsszeuszi barát. Lelketlen, aki csak fényképről veszi tudomásul az idő múlását. 

   

Itt van a két nagy haver, Jackie és Arthur - elválaszthatatlanok voltak. Arthur volt a főnök, Jack a nagy boxer pedig a túláradó szeretet. 

Következett Mignon, az ellenállhatatlan, akit Jack csak nagyon idősen és betegen ismert meg, Mignonnak pedig a hatalmas boxer túl nagy volt.

 

Az ember nem lejjebb adja, hanem egyszerűen változik az élete, az időbeosztása. Ragaszkodunk az állatokhoz. Hát így lettek ők kettecskén. Mignon már nem kölyök, Lulu pedig fáradhatatlanul szerelmes a kutyába:

Most hogy már Mignon is öt éves, Lulu visz szertelenséget az életébe. Luluról annyit lehet tudni, hogy alapvetően nőstény nyuszkónak vettük (nem az) de nincs lelkünk elvenni tőle a büszkeségét. A mi nyulunk azonban jószerivel csoda hogy él. Tavaly megszúrta a lábát valami és a jobb első lábát amputálni kellett, több hónapi kezelés és mind újabb műtétek után.

Hát így vagyunk mi most, kettecskén. A nyúlkutyával. 

Éljen május 1.

Lassan harmadik hete kínlódom. Nem részletezem, a lényeg kifordult a térdem, valamint becsípődött egy ideg a keresztcsontomnál. Mindez garantálja a korlátozott mozgást (már ha van) és ismét felhívja  a figyelmet arra, hogy egy grammot se hízzak, sőt.
Valójában ez utóbbi elhatározás hamarabb született meg most is mint a baleset, de ahogy ez már rendszeresen lenni szokott, azonnal történik velem vagy Sanyival valami, így jószerivel most arra koncentrálok hogy ugyan minden típusú élelmianyagot fogyasszak, azonban a napi kalóriabevitel soha nem haladhatja meg esetemben az 1200 kcal-t. Persze az ember attól még kívánja az izgalmas ízeket, netán különlegességeket.
Ma ismét keletre utaztam: thai levest főztem utána pedig egy könnyű saláta volt a második fogás
Hozzávalók három adagra:
2 fej hagyma (ha lehet chalott)
3 szál menta
3 szál bazsalikom
fél lime leve és húsa
két kockacukornyi friss gyömbér
3 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál kurkuma
cayenne bors
1 kávéskanál szójaszósz
1 kávéskanál édes chili vagy apróra vágott jalapeno paprika
1,5 evőkanál kókuszreszelék
só ízlés szerint
oliva- vagy más extraszűz olaj
kis maréknyi rizstészta vagy cérnametélt
8 dl húsleves (inkább csirke) alaplé
Emberem nem bírja a levélben hagyott fűszereket (sőt, a zöld, apróra vágottért is állandóan megy a háború). Az ízét szereti, de ha meglátja a fűféléket erősen izgága lesz. Éppen ezért vettem a fűszereket és az összes hozzávalót a hagyma és a tészta kivételével, szépen elturmixoltam kb. egy evőkanál olajjal. Ez nem szép, sőt még csak nem is gusztusos, de  meghozza a kívánt eredményt. Egy cseppnyi oliván, magasfalú serpenyőbe dobtam a karikázott hagymát és jól felpirítottam. Hozzáadtam a fűszerkrémet majd felöntöttem a húslevessel. Amikor a leves felfőtt, beletettem a tésztát és frissen tányérokba szedtem. Ha lett volna itthon gomba (...) akkor nyersen, vékony szeletekre felkarikázott gombával tálaltam volna.
A saláta egy negyed jégsaláta volt dióolajos-epres öntettel és pirított szezámmaggal. A recept pont annyi ahogy itt leírom.
Most visszabicegek a varrógépemhez és folytatom a takarót. Most már igazán nincs sok hátra, lassan meg is tudom mutatni. Persze közben varrok mást is, mert anyósom lakásfelújít, és az egyik hálószobába nagyon izgi ágytakaró + falvédő kombót találtam ki, valamint Juci barátnőm a messzi Aucklandról is egy zöld - fehér takaróra vár. Ez viszont eldöntötte a nyári pályázatok sorsát: varrógépem úgyis van (az lenne a nyeremény), Kacsuk Évi úgyis szebbet csinál modern kategóriában mint én, így gyorsan meggyőztem magam, nem pályázok idén idehaza, hacsak nem majd őszre, a Határtalanul Kiállításra.

Dolgos szombat

Ilyenkor még ébredni is élvezet. Készül egy új takaró - teljesen össze van már állítva, csak a tűzés és a keret hiányzik. De azért mutatok kis részletet belőle. Szuper kis art decos darab lesz, ez már most látszik.

De közben persze ugye enni is kell.

Tegnap gyorsan begyúrtam a leveles tésztámat, mert tudtam hogy ma nem a konyhában kell majd ugráljak.

Ma készült egy csicsókakrémleves. A recept rém egyszerű: 15 dkg csicsókát megtisztítok, egy kis fej hagymát bármilyen zsiradékon jól megpirítok, rádobom a csicsókát, felöntöm 2 dl húslevessel, 1 dl vízzel és 2 dl tejjel majd ha puha, teljesen szétturmixolom, sózom, ha kell borsozom és már tálalom is. Ez egész nem tart tovább 10 percnél. A főétel tésztában sült fügés camembert volt friss fügés-diós salátával.

Ilyen volt és ilyen lett:

A tészta a klasszikus 20 dkg liszt, 20 dkg vaj, 2 dl tejföl háromszor hajtogatva. A tésztát kinyújtottam és elfeleztem (a másik felében holnap parmezános-spenótos csirkepástétom lesz) beletettem egy egész camembert. Nem választottam valami nagy minőséget, csak az elsőt, ami szemben vigyorgott a hűtőpolcon. A sajt tetejét megkentem a még tavaly elrakott fügejam-mel és egy kis borsot őröltem a tetejére. Becsomagoltam a tésztába és már ment is a sütőbe. Közben egy kevés olivához hozzádobtam egy szál bazsalikomot, 5 szem diót, kis kávéskanál sót, két gerezd fokhagymát és egy evőkanál fügejam-el elkevertem. Egy-egy fél kis endíviát és jégsalátát felkockáztam, öntettel meglocsoltam és a frissen megsült tésztába csomagolt sajttal tálaltam. Sanyi azóta elégedetten mosolyog:)

Akkor összegezve a hozzávalók az ebédhez:

15 dkg csicsóka

1 kis fej hagyma

só, bors

2 dl húsleves

2 dl tej

1 dl víz

___________

a tésztánk fele (20 dkg liszt -20 dkg vaj -2 dl tejföl), bővebben http://robozbeata.blogspot.hu/2013/03/addig-piszkalt-hogy.html

1 camembert

2 evőkanál fügejam (ebből az egyik a salátaöntethez)

1 szál bazsalikom

2 gerezd fokhagyma

0,5 dl olivaolaj

5 szem dió

1 kávéskanál só

1 tojás a kenéshez

csipet fekete szezámmag

Persze a kihagyhatatlan ráadás a cukormentes desszert, kötelező szombati elem. Most rebarbarás eperkrémet csináltam sült morzsán.

Hozzávalók:
2 krémes danone activia
4 evőkanál mascarpone
4 evőkanál a még tavalyról elrakott nyírfacukorral készült rebarbarás eperdzsemből
édesítőszer ízlés szerint
4-4 evőkanál aprított háztartási keksz
vaj
A kekszet olvasztott vajjal összedolgozzuk és jénaiba helyezzük. A sütőben 180 fokon aranybarnára sütjük. A többi hozzávalót mixerrel összedolgozzuk és a megsült morzsára halmozzuk. Egy szem eperrel díszítünk.

Persze a takaróval haladok, de mind egyre nehezebb a közepe felé érve...

Párperces desszertek - Mentás mascarpone, gyümölcs

Miután Sanyinak megígértem egy házi készítésű - mi kínainak hívjuk - zöldséges pirított rákot, kapkodhattam, mert az első kérdés az volt, hogy ugyan a leves izgalmas (csicsókakrémleves) és a rák fenomenális, de hol a desszert?

No így születnek a párperces desszertek, ez is abból a fajtából való.

Hozzávalók négy adagra:

250 g mascarpone (1 doboz)

160 g yoghurt (2 doboz)

4 evőkanál cukor - én nyírfacukorral készítettem

3 szál menta

1 evőkanál balzsamecet

gyümölcs

A mentát nagyon apróra vágom és balzsameceten összefonnyasztom, ha lé marad alatta azt elöntöm. A mentakrémet lehet készen is kapni Angliában, nyilván van itthon is olyan delikatesz ahol ilyesmit árulnak. 

A mascarponet fényesre keverem a yoghurttal, mentával és a cukorral.

Kehelybe szedem a krémet, én egy cikk cukordinnyét és egy szem epret adtam hozzá.

Ha az elkészítés, gyümölcsmosással együtt tovább tart három percnél, akkor én mosogatok nálatok:D

Balogh István Péter kiállítása elé

Balogh István Péter 1950-ben született Budapesten. 1979-ben fejezte be a Képzőművészeti Egyetemet, Kokas Ignác tanítványaként. Állandó résztvevője hazai és nemzetközi művésztelepeknek, tárlatoknak. Alkotásai megtalálhatóak magángyűjteményekben ahogy közintézményekben egyaránt. Balogh István Péter   néhány évvel ezelőtt a Szabolcs utcát kicsit a háta mögött hagyva, főként veleméri műtermében alkot, és közben persze klasszikus zenét hallgat. 

Aki járt valaha az Őrség ezen részén, azonnal megérti, hogy főként egy művész, aki ide egyszer ellátogat, nem szabadulhat ettől a léttől. Sokarcú világgal, intenzív élményekkel gazdagodik itt az ember – mindez spirituálisan hat az mindenkire.

Miért szeretjük Istvánt? Mindenekelőtt azért, mert remek ember, hatalmas lélekkel. Az arcán mindig ott a mosoly – mindegy hogy szemből vagy profilból nézzük őt. Élénk szemei tele vannak szeretettel és fürkésző figyelemmel.

Nehéz dolgom van, mert kiállításának megnyitói mindig nagyszerű társasági események és mindig kiemelkedő elmék szokták alkotásait a közönség figyelmébe ajánlani. Éppen ezért nagyon megtisztelő is számomra hogy most én lehetek, aki pár szóban méltatja munkáit.

Ha jól meggondolom, én magam rettentően unni szoktam azokat a megnyitókat, ahol hosszan taglalják jeles kollégák az egyes kiállított képek technikai bravúrjait, s sorolják azokat szépen hosszan. Szintén tipikus, amikor az alkotói folyamatba gondolnak bele olyasmit, amit valójában a művész se lát, csak igyekszik jól viselkedni és békésen tűri, hogy olyasmit festenek fel a vásznára amihez, soha köze se volt. Végképp érthetetlen és élvezhetetlen számomra az esztéták szépelgése és egymás megnyitó-szövegeiből való idézése.

Én azt kérem ezért Önöktől, jöjjenek egy kicsit közelebb Balogh István Péterhez! Szürreális milliővel, izgalmas színvilágával és változatos figura-variációkkal találkozhatnak ugyanis. Messziről még az lehetett az érzetünk, hogy egy impresszionista alkotó főleg földszínekkel festett alkotásait látjuk. Éppen ezért javaslom, talán lépjenek még közelebb.

A vásznakról ugyanis szomorú, szürrealista figurák néznek vissza ránk a párás alkotói magányon keresztül. Tétova, többarcú figurák köszönnek ránk, akik ugyanabban a pillanatban tekintenek felénk, mint ahogy ellépnek oldalra s átadják helyüket egy belőlük formálódó következő figurának.

Hadd kölcsönözzem helyenként Kosztolányi sorait – többek közt, az Árnyak találkozójából.

„…Valami zúg, valami félrerebben,

s a néma csendben, a pállott melegben

kobold, manó halkan topogva jár. ”

Ha együtt nézzük, mit is látunk? Egymásba forduló, egymásból építkező álmokat. Nincsenek itt rém – képek, ezek emlék-foszlányok, néhol jóslatok, egy – egy intelem. Szomorú ábrándok tanúi lehetünk e janus-arcú mesevilágban.

Ezek az álmok egymásból építkeznek, itt vannak a kecses félmozdulatú madonnák, bársonyba és selyembe öltözött mascák, a saját árnyékukat magukban hordó, segítő szellemek.

„ Lebbenve kelnek a reves fogasról

a gazda-vesztett, elhagyott ruhák.

A hős nehéz bibor-palástja mozdul,

árnyak nyüzsögnek a sötét sarokbul,

s a zongorán egy bús akkord fut át. ”

Az asztrális világból szólnak hozzánk, Baók. Itt zsongnak körülöttünk. Sokszor megidézve a végleges elmúlás pillanatát.

„ Sírnak, kacagnak átölelve egymást,

a suttogásuk oly fájó, ködös.

A testtelen, szegény ruhák beszélnek,

lengésük édes és rejtelmes élet...

Ég a rivalda, mint az üstökös. ”

Ez egy olyan megfestett birodalom ahol a pozitív és negatív erők találkoznak. Nincs köztük háború: mert a lényeinkben benne van minden finomság, a mozdulat rezdülése, a kitekintés óvatossága, a félmosoly tétovasága.

„Sápadtan inganak a holdas éjben

a rízsporos, mosolygó asszonyok.

Csábítva ring a halvány primadonna,

mellette tarka fezben a bolondja

s a holt komikus árnya mosolyog."

A magányos kalapok társasága – mintha néhol a felfoszló plakátról tekintenének vissza ránk, még utoljára itt van velünk az aranyhajú madonna, és a milói Vénusz torzója, ahogy Picasso kedvenc fehér kócsagja is.

„Egyszerre csend lesz. Mind tovább osonnak,

a nyári ég künn izzó, mész-fehér.

A pók szövi hálóját egy sarokban,

eltűn a hold, a tikkadt deszka roppan,

s riadt futással surran egy egér.”

Az árnyak találkozójának festője, a kedves-szomorú koboldok formázója tárlatát szeretném most megnyitni hogy sokak kedvére legyen az elkövetkező egy hónapban. 

Megtekinthető: hétfőn, szerdán és pénteken

2013. április 4 és 29. között

Városház Galéria

XIII. Béke tér 1.

A nyúl tojja

Éppenséggel nem a nyúl...
A nagy népünnepélyek közül a húsvét az egyik legkatasztrofálisabb. Ennyi giccset, mint amit húsvétra összehordanak a népek...hát nem emberi. Lassan mindegy hogy ajtódísz vagy asztalközép, mindenhonnan integetnek a nyulak, a Föld egyik legrondább állata a csirke, némi ostoba bárány, barka. Nem is beszélve a mindenféle szent napokról, szenvedéstörténetről. De ami mindent visz az az, amikor hétfő örömére elérik a barátaid és rokonaid, hogy te légy a világ legbüdösebb nője.
Azért persze az ember nem szeret végképp kellemetlen helyzetbe kerülni, így a locsolás után jár valami ajándék. Idén is szombaton eszméltem, hogy hétfőn bizony húsvét lesz, így sehol nem kaptam csokitojást. Miután most nagy munkában vagyok (a takaró majd látható is lesz idővel ami most készül), gyors főzésekre szorítkozom és hirtelen problémamegoldásra. Ergo kreatív nő, gyors kreatív tojást készít. Persze ehhez nem árt, ha van akkora tüdeje hogy ki tudja fújni a tojás belsejét egy 1 milliméteres lyukon, s közben a héj sem roppan össze a markában. Miután szembesülsz azzal, hogy szép vörös pecsétek is vannak a tojásokon, így a lila hagymával való festés szóba sem jön. Tavaly hipermangánban főztem ki a tojásokat, de idén erről is lecsúsztam. Egyszóval szépen elővettem a spejzból a diszperzites dobozt és fehérre festettem hat tojást. Azon egyszerű oknál fogva ennyit, mert a kis tartómba ennyi fér bele valamint pont ennyit használtam el főzéshez (azaz így praktikus). Így születtek a kék-fehér-piros pettyes tojások az idén.