Gyorsan múló hétvégén vagyunk túl. Sanyi (ő a Zuram:)) egyik kedvenc kisdiákja döntős lett az országos fizikaversenyen, amit hagyományosan Nyíregyházán rendeznek. No a lényeg: a gyermek igen okos, ugyanis harmadik lett. Nagy gratula neki!
Miután én kevéssé értek a fizikához, sőt, fizikatanárokkal meg kifejezetten nehezen találom a közös hangot, így meglátogattam anyósomat. A terv persze az volt hogy pihenünk, sőt talán strandolni is megyünk és így tovább. Nos, az elképzelés akkor dőlt meg, amikor először lehúztam odafelé menet a kocsi ablakát és beáramlott a mézes-édes illat. Tudtam hogy elvesztem. Ismét főzni fogunk (erről most nem írok) és néhány izgalmas új dolgot is kipróbálunk.
Szárral és kehellyel, valamint jobbra már anélkül. Az orgona jam durvább volt, azt két napig csipegettem...
Elsőként elmentünk akácvirágot szedni. Persze lementünk a térképről hogy találjunk egy virágzó akácfát, holott az utcasarkon csak a másik irányba kellett volna nézni. Nos a tudomány azt írta, hogy a szirmokat hagyjuk benne a zselévé főtt lében. No ez nekünk nem ízlett és nem is tetszett, így leszűrtük s egy gyönyörű akáczselét kaptunk, amit immár semmivel el nem cserélnék. Éjjel egyig szedegettük a virágokat, aminek ez lett az eredménye:
A recept valahogy úgy nézett ki hogy 10 dkg nettó sziromhoz egy liter vizet, egy kg cukrot és egy citromot adtunk. Semmi tartósítás vagy egyedi sűrítés nem szükségeltetett.No, a lányok a Befőzünk! rovatban regényeket zengedeztek a fenyőlekvárról. Így a szombatunk javarészt ennek készítésével telt. Nem mondanám, hogy ez, vagy akár az akáclekvár szapora munka lenne, sőt a következő etap, a bodzadzsem sem volt az. Visszatérve a fenyőre: még az Erdélyből hozott, mostanra már lassan 20 éves erdei fenyő rügyeit csipkedtük meg. Szinte fájt a lelkemnek lecsípni a hajtásokat. érdekes, mert ugyanez egy virág esetében soha meg nem fordult a fejemben, sőt a fenyő jövőre újra rügyezni fog, meg a nyomorultnak maradt még kismillió hajtása, no de akkor is.
Harminc dkg hajtást szedtünk, amit két órára citromos vízben ázni hagytunk. Ezt követően lassú tűzön főzni kezdtük. Először fél kg cukrot adtunk hozzá, de inkább keserű volt a lé, mint édeskés. Tettünk hozzá még egy fél citrom levét és másik kb. harminc dkg cukrot. Rettentő pocsék volt ahogy főtt. Állítólag van, aki szétturmixolja a leveleket, mi úgy döntöttünk, inkább leszűrjük. És láss csodát. Igazi aranybarna, elképesztően illatos, egyre sűrűsödő szirupot kaptunk.
Az utolsó próbatétel pedig a bodza volt, ami minden várakozásunkat felülmúlta. Kiáztattuk citromos vízben, két óra múlva felforraltuk, majd a víz tömegének megfelelő cukorral nagyon sűrű sziruppá főztük (összesen kb. harminc fej virágunk volt).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése